...életünk megkeserítői.
Ha az ember nem abban a szerencsés helyzetben van, hogy pontosan tudja, melyik kerület mely részére szeretne költözni, és arra járva meg is lát egy csinos ház egyik emeleti ablakában az ELADÓ táblát - ami mögött történetesen álmai lakása rejlik - akkor végig kell rágnia magát az ingatlanhirdetések poklának legsötétebb bugyrain.
Ahogy már utaltam rá, a magyar ingatlankereskedelem valami egészen furcsa hibrid szülemény, ezt gyönyörűen tükrözi az ingatlanhirdetések változatosan abszurd világa. Benne van a magyar kereskedelmi szakma bárdolatlan erőszakossága, némi esetlen hozzánemértés, jó nagy adag leszarom-attitűd igénytelenséggel fűszerezve, és az egészet megkoronázza az a jelenség, hogy képtelenek vagyunk a dolgokat megfelelően tálalni. Összességében az a helyzet, hogy nagyítóval kell olyan hirdetést keresni, ami szövegestül-képesül nem egy elrettentő példára hasonlít leginkább.
Miért nem lehet azokat a hirdetéseket úgy megfogalmazni és olyan fotókkal illusztrálni, hogy az embernek legalább egy kicsit olyan érzése támadjon, hogy nem a világ legrosszabb dolga lenne itt lakni? Megfelelő csomagolással BÁRMIT el lehet adni. Szinte bármilyen lakásról lehetne egészen pofás képsorozatot készíteni, de ebbe az irányba most nem nagyon mennék el, mert már volt olyan, aki nem csak hogy megtette előttem, de a világ legszórakoztatóbb blogját építette fel a témára, ami valóságos fény volt nekem a lakáskeresés sötét és nyomasztó éjszakájában.
A hirdetések barokk körmondatai, indokolatlan caps lock és felkiáltójel halmozással súlyosbított kilométeres felsorolásai, a lényeg bravúros elhallgatása, a pofátlan hazugságok (sétatávolságra a központ, a Margitsziget, a Gellérthegy, a Népliget meg a Nyugati ÉS a Keleti pályaudvar...) meg a semmitmondó, 2 mondatos, de ordító helyesírási hibákkal teleírt hirdetések... ezek azért valahogy mindig ki tudtak borítani. Honnan tudjam, hogy érdekel-e a hely, ha a szöveg annyit mond, hogy "fiatalos, modern lakás, befektetésnek is kiváló, szép, zöld udvarra néző ablakokkal"? És mellékel hozzá egy képet az ajtófélfáról, egyet a kád sarkáról, meg egy enyhén elmosódott valamit, ami talán a konyhaszekrény, de az is lehet, hogy a szomszéd garázsajtaja ellenfényben. WHO CARES? Miért nem lehet szép velős, lényegre törő mondatokban, felsorolás-jelleggel leírni, hogy pontosan hol van, milyen megálló van hozzá a legközelebb, hányadik emelet, milyen tájolás, pontosan mekkora és hány szobából áll, milyen állapotban van, van-e erkély, milyen a fűtés, mi tartozik hozzá, és az egészhez mellékelni egy normális méretű alaprajzot? A szomorú igazság az, hogy szinte nem létezik olyan hirdetés, amiből ezeknek az infóknak a fele ne hiányozna.
És azok a képek...2013-ban, amikor MINDEN okosotelefonnal lehet vállalható fotókat készíteni -ha nem remeg az ember keze-, miért elmosódott, pici, semmitmondó, sötét a képek nagy része, amik ráadásul egy kifejezetten taszító káoszt ábrázolnak? És nem, kösz nem vagyok kíváncsi a jelenlegi lakók magánéletére sem. Tisztában vagyok vele, hogy nem minden lakás illene egy dekormagazin címlapjára, de nem véletlen született az a mondás, hogy szarból is lehet várat építeni, a kedves ingatlanügynökségek igazán megpróbálhatnák. Olyan nehéz lenne szép napfényes időben fotózni, meg fotózás előtt teljesen kitakarítani és rendet rakni? Legalább arra az 1 perce, amíg lefotózzuk, kivinni a szobából mindent, de mindent, ami mozdítható (akár át a másik szobába addig), hogy rendetlenségnek nyoma ne legyen? Úgy fotózni minden helyiséget, ahogy az legteljesebben látszik - és nem, véletlen sem panorámaképekre gondolok- és MINDEN helyiséget lefotózni? Mindezt kézremegés, belógó végtagok, tükrökben visszaköszönő emberek és elöl hagyott, félig megevett szendvicsek nélkül? Mert a lakásvásárló úgyis alapanyagként tekint a megnézendő lakásokra, nem érdekli, milyen szép trófea vagy kalocsai terítő gyűjteménye van a jelenlegi tulajnak, tegyük már számára annyira üres vászon-közelivé a lakást, amennyire csak tudjuk.
Elhiszem, hogy erre a tulajok nagy része nem is gondol. Azt is elhiszem, hogy neki hatalmas érték az a csodás díszkeretes, arannyal futtatott tükör, amit az előszobába csináltatott, és mindenáron mutogatni akarja. De akkor legalább az ingatlanosnak legyen már annyi esze, hogy ad pár instrukciót a fotózáshoz. Ja, hogy az ingatlanos az utolsó, akinek igénye van ilyesmire....na ez már a következő post tárgya.
