Ezt a hétvégét nagytakarításnak szenteltem, ami az én esetemben leginkább pakolást és rendrakást jelent, és ez már elmondhatatlanul ráfért a lakásra. Na, nem azért, mert akkora vállalhatatlan szemétdomb meg kosz lenne, hanem azért, mert itt is, ott is, szinte észrevétlenül, fokozatosan, de mára már egyértelműen elburjánzott a CUCC.
Úgy gondoltam, erről a rémes jelenségről érdemes picit hosszabban is beszélni.
Ebben a jelenségben az a legalattomosabb, hogy apránként alakul ki, fel sem tűnik sokáig, csak akkor, amikor már egész tornyok akadályozzák a közlekedést a lakás különböző pontjain. Kint marad egy félig megevett csoki, egy cipősdoboz, a legújabb sminkcucc csomagolása (mert olyan szép, dizájnos!), a két héttel ezelőtti Lidl katalógus, üres rágósdoboz, egy hete elővett és egy hete hallgatott CD tokja, egy karácsonyi képeslap, már azt sem tudom, hova szóló kedvezménykártya, egy ki tudja mikori teázásból itt maradt kiskanál, egy-két töltő, és így tovább. És igen, ezt a felsorolást úgy készítettem, hogy körüljártattam a szemem most itt magam körül, egy másfél méter sugarú félkörben. Na, ezeknek a dolgoknak összességét értem én „Cucc” alatt. Minden olyasmit, ami nem feltétlen szemét, de véletlen sem kell szem előtt lennie; vagy megvan a helye, csak máshol; és ha jobban megvizsgálom, és végigmegyek a kupacon, csak kiderül azért, hogy de, 90%-a igenis szemét. A Cuccal le kell számolni, mert azt mutatja a tapasztalat, hogy soha nem lesz rá szükség, ha megszabadulunk tőle; és ha nem most dobom ki, akkor a következő selejtezés alkalmával.
A kép illusztráció, nem, nem az én lakásom. A Müller szatyornál már egyértelműen meghúznám a határt.
Régi nagy igazság, hogy azok a lakások szépek, ahol rend és tisztaság van, és minél kevesebb dolog van szem előtt. A számtalan lakbermagazinból, amiket a költözés óta rendszeresen olvasgatok, ezt mindenképpen le tudtam szűrni: még egy olyan lakás is tetszik, aminek sem a stílusa, sem a színei nem állnak hozzám közel, ha gyönyörű rend és tisztaság van, és nem lóg bele a képbe semmi felesleges, zavaró szir-szar, semmi Cucc. Ezzel a Cuccal mindenkinek a lakása tele van, és minden szobában, minden helyiségben ott van. Időről időre ugyan megszabadulunk tőle, de rendszeresen újratermeli és szaporítja magát, sőt TERJESZKEDIK. Amikor már azon veszem észre magam, hogy arrébb kell tolni dolgokat, hogy odaférjek az íróasztalhoz, na, akkor már a Cucc vette át az irányítást a lakásom fölött, és egyértelműen az én kitúrásomra törekszik. Ez a végső állapot, az utolsó pillanat, amikor még lehet tenni valamit. Ez a pillanat jött el nekem péntek este.
Volt egy fiókos szekrény – és erre nem kimondottan vagyok büszke -, aminek a tetején tornyosuló dolgokhoz azóta nem nyúltam, hogy 3 éve beköltöztem. Mert már akkor is a Cucc fennhatósága alatt volt. Ez volt az a bútordarab, aminek pont akkora volt a teteje, és pont kézre állt, hogy rá tudtam pakolni mindent, amit hirtelen nem tudtam hova tenni, méghozzá abban a határozott megfontolásban, hogy azoknak majd jó helyet találok. (mindenkinél van legalább egy ilyen bútordarab szerintem) Mondanom sem kell, hogy csak és kizárólag Cucc volt rajta, ugyanis most, hogy átmeneti győzelmet aratva a komód fölött, letakarítottam róla mindent, azt tapasztaltam, hogy az ott „ideiglenesen” tárolt dogoknak 95%-át azóta nem használtam és nem kerestem, hogy beköltöztem. Na, ilyenkor kell elővenni a kukát, és a lehető legkíméletlenebb énünket.
Tulajdonképpen ez az oka, amiért úgy döntöttem, hogy most megírom ezt a posztot. Mert biztos vagyok benne, hogy a Cucc ott van mindannyiunk életében, és ki-ki a maga módján küzd ellene, de igazából le kéne vele számolni egyszer s mindenkorra. Az ember alapvetően gyűjtögető, felhalmozó alkat, és ragaszkodunk a tárgyainkhoz, ebben a folyamatban pedig tényleg könnyű szem elől téveszteni a praktikumot. Persze nem mindig lehet tudni egy tárgyról, hogy Cucc vagy sem, ezért érdemes időről időre áttúrni az EGÉSZ lakást, és fáradságot nem sajnálva végigmenni minden egyes darabon, és könyörtelenül szelektálni, ha nem kell. A Cucc egyik legrosszabb tulajdonsága ráadásul az, hogy porfogó, és sokszor már gusztustalan állapotban van, amikor hozzányúlunk. Sokkal könnyebb egy olyan lakást takarítani, ahol alig vannak Cuccok olyan helyen, ahol porosodhatnak. Különösen aljas dolog, hogy léteznek olyan "ajándékboltok", amik szinte kizárólag válogatott porfogókat forgalmaznak, perselyek, kerámiaállatkák, zászlócskák, fatáblák vicces feliratokkal, és így tovább, minden darab egy-egy tömegpusztító fegyver a Cucc elleni háború hadszínterén. Na, az ilyen helyekre küldeném rá a kéjesen vonagló Miley Cyrust a wrecking ball-jával.
Sőt, én, aki a kifejezetten világos, fényes lakást kedvelem, még azért is rühellem a Cuccot, mert amikor már tornyosodik, a fényt is lefogja (igen, eljutott nálam ebbe az állapotba), és egy túlzsúfolt helyiség sokkal sötétebbnek látszik, mint egy szellős.
Nem, még ez sem az én lakásom, hanem egy Hidden Object játék egyik feladványa. Nincs különösebb oka, csak úgy eszembe jutott.
A cucctalanítás alatt azért elő-előkerül egy használt repülőjegy, megfakult mozijegy a kedvenc filmemre, egy koncertjegy, régi képeslap, számla a kávézóból arról a szuper nyaralásról, egy kazetta, amit már lejátszani sem tudok, csupa hasztalan dolog, de összeszorul a torkom, amikor a kezembe kerülnek… ezeket persze nem kell kidobni. Érdemes egy jó nagy és masszív cipősdobozt kihalászni a kidobásra ítéltek közül (mert naná, hogy voltak cipősdobozok is szép számban a Cuccban!), ráírni az oldalára, hogy EMLÉKEK, ebbe beletenni mindent, és eltenni a szekrénybe. Ezekre évek múlva is jó érzés lesz rátalálni, amikor egy újabb Cucc-selejtezési hadjárat kellős közepén vagyunk éppen, és porban és izzadságban úszva jó lesz kicsit leülni pihenni, és közben végigcsemegézni a doboz tartalmát.
A célkitűzés
Még nem értem célba, de már dolgozom az ügyön. Ahhoz, hogy tényleg meglegyen az álomlakás, olyan, amilyenekre a Pinteresten csorgatom a nyálam, addig van még meló bőven. De ennek egyértelműen az első lépése a rend megtartása, és ehhez pedig tényleg keményen kell szelektálni. Rengeteg mindent ki kell dobni, hiszen ahhoz, hogy a szekrényekbe tüntessek el mindent, ami még valóban kell, a szekrényben is helyet kell csinálni. Sok Cucc áldozatul esik, de őszintén, hiányozni fog? Például az a fél pár fülbevalókkal teli poros doboz, ami a szégyen-szekrényem tetején volt 3 évig úgy, hogy egyszer sem nyúltam hozzá?
Most pedig megyek vissza pakolni.
