Visszatértem, és úgy döntöttem, hogy kicsit vissza is megyek az időben, mert a legutóbbi képek, amiket postoltam a lakásról, olyan szinten kezdetleges állapotot tükröznek, hogy úgy éreztem, mindenekelőtt érdemes lenne betömni a lyukakat ezen állapot és a mostani között. Pontosan onnan írom most ezeket a sorokat, ahol ez az igencsak elrettentő kép készült, csak immár a szuper íróasztalom mellől.
Pár szót a kezdetekről.
Túl az alapigények megfogalmazásán, a legborzasztóbb lakáshirdetések átböngészésén (geccodejoakod, te vagy a fény az éjszakában!), és a legidegtépőbb ingatlanosokkal való találkozásokon, eljutottam oda, hogy tudtam, mit NEM akarok, és ezek a legváratlanabb módon segítettek közelebb a célhoz. Pl. tudtam, hogy nem akarok szűk, ferde, berendezhetetlen, amorf lyukakkal teletűzdelt lakást és kihasználhatatlan helyiségeket. Ha hiszitek, ha nem, ez a tényező kiszűrte a többi szempontnak amúgy megfelelő lakások több mint felét. Szeretem én az absztrakt művészetet, de szerencsésebb lenne nem a lakások alaprajzán gyakorolni.
Vagy: tudtam, hogy nem akarok a földszinten lakni, nekem nem kell nagy belmagasság, sok szoba, és sarokkanapé, mert tudtam, hogy amit én szeretnék, az pici, de jó formájú, jól berendezhető, és a földrajzi elhelyezkedése a legfontosabb. Ez a szempontrendszer aztán villámgyorsan kizárta a régi pesti polgárházakat a belső korfolyosókkal, századelős hangulattal, nagy belmagassággal – meg a csillagászati fűtésszámlákkal. Megvan azoknak is a hangulata, és mondjuk showroomnak biztosan olyat választanék (egy lottóötös után persze) de kettő megtekintése után tudtam, hogy lakni olyanban nem akarok. Mert pl. az én szememben egy erkélyt nem pótol semmi, és olyan nincs, hogy mondjuk a negyediken lift nélkül létezzek. Arról nem beszélve, hogy nem volt humorom felújításokkal kezdeni a saját lakás projectet.
Tehát a "mit ne" lista kialakulásával párhuzamosan egészen szépen kirajzolódott a nagy összefüggéstelen homályból három lehetséges lakás. Ezt a hármat egyre leszűkíteni már nem is volt olyan nagyon nehéz, pl. az egyik kedves értékesítő nagyon készséges volt, egyszerűen felszívódott egyik napról a másikra, így sokban segített a döntésben. Ez (is) a szépsége a magyar ingatlanpiacnak.
Szempontjaim szem előtt tartásával végül kiderült, hogy az a lakás lesz a befutó, ami a megtekintett lakások között első volt, amire azt mondtam, hogy ebben tökéletesen el tudom képzelni magam. Igazából akár javasolhatnám ezt a módszert sorstársaimnak, hogy az a lakás, ahol jelentkezik AZ az érzés, vibrálás, kémia, az lesz az igazi, de mindegy is, mert úgyis megtekintené mindenki a többit is, a talánokat is, a "nézzük meg ezt is, végül is útbaesik"-eket is. Cipőt még simán veszünk szerelemből, lakást már kevésbé.
Végül szerencsére eljutottam az én viszonylag pici, de okosan megtervezett és jól kialakítható kis lakásomhoz, ami mindenhez közel van, amihez szeretném. Ami pedig különösen nagy örömmel tölt el, hogy a fenti igények közül egyikből sem kellett engednem.
A következő postban a berendezés szépségeiről és nehézségeiről fogok írni, előzetesnek itt az egyik első rajz egy részlete, amit a lakásom alaprajzához készítettem, mit hova raknék, és mekkora bútorokat tudok elképzelni témában. Meglepő módon nagyon közel áll a megvalósult változathoz:
