Arról a tényezőről szerettem volna írni, ami egy lakást a legnagyobb mértékben meghatároz, és egyben arról a dologról, amit a legizgalmasabb megtervezni új otthonunk kapcsán. Azon túl, hogy mennyire rendezett és mennyire ízléses egy otthon, a színvilága az első, ami feltűnik mindenkinek. Mivel ez egy ennyire markáns dolog, ezért nagyon át kell gondolni és gondosan megtervezni egy új lakás színeit még a nagyobb beruházások (burkolatok, falszínek, nagy bútorok) előtt, és ha nem akarunk nagyon kicseszni magunkkal, a nagyobb felületeket érdemes valamilyen semleges színben meghatározni. Mégpedig azért, mert a lakás összhatása később kisebb (és relatív olcsóbb) dolgok lecserélésével még könnyen változtatható. Gondolok itt a függönyökre, bútorkárpitokra, kisebb szőnyegekre, de ide tartoznak a díszpárnahuzatok meg az ágytakarók is.
És ez az a terület, ahol a legtöbb lakástulajdonos iszonyatosan kicseszik saját magával. A fantázia beindul, hiszen az én lakásom, bármit megtehetek, legyen hupilila a fal, de jól néz ki ez a nagymintás virágos tapéta, perzsaszőnyeg, rózsás ülőgarnitúra huzat, vöröstégla hatású felületek, adjunk neki, váááá!
Ez egy elég maradandó döntés, szóval érdemes nagyon jól megfontolni, mivel tehetek a legjobbat magamnak és a lakásomnak, hogy fél éven belül ne akarjak sírva menekülni onnan.
Szerintem a lehető legjobb döntés, amit az ember hozhat, az, ha lakása színvilága alapjának a FEHÉRET választja. Hiszen:
- a fehér a tisztaság színe, egy fehér felületekkel domináló helyiség mindenképpen a tisztaság és világosság benyomását kelti, ez pedig a legjobb dolog, amit az ember az otthonával tehet.
- a fehér alap a tökéletes üres vászon, MINDEN szín illik hozzá, kiegészítő színnek bármit lehet választani és totál különböző stílusú enteriőröket alakíthatunk ki, ha feketével állítjuk párba, lágy pasztellekkel, szürkékkel, natúr színekkel vagy színes élénk színekkel, és így tovább.
- a fehér a legsemlegesebb szín, nem kapcsolódik hozzá olyan negatív asszociáció, mint más színekhez, hogy túl harsány, túl közönséges, túl öreges, túl depresszív, stb.
- nincs az a gond, hogy a nagyobb felületek nem illenek egymáshoz. Például egy narancssárga fal már eléggé determinálja, hogy milyen kanapét vagy függönyt lehet hozzá választani. Ha viszont fehér találkozik fehérrel nagy felületeken, azzal nem lehet hibázni.
Persze van, akinek a fehér nem is szín, és kifejezetten szereti a merész színeket nagy felületen. Nincs ezzel sem baj, ha ízlésesen csinálják, van itt pár kecó, ami nekem is tetszik ebben a kategóriában.
Bele kell gondolni, hogy a mindennapjainkat fogjuk élni abban a környezetben, amit kialakítunk. Ezek a fenti lakások hibátlan ízlésről tanúskodnak, ha így vág bele valaki a markáns színválasztásba, akkor szuper.
De ott vannak az ellenpéldák….
Nem folytatom, pedig lehetne nagyon sokáig… ha az ember elrettentő példákat keres (és tudja, hol keresse), horribilis mennyiségű találat jön szembe röpke másfél perc alatt.
Az a legrosszabb, amikor nem elég, hogy elrontották a lakásbelsőt valami rémisztő műtős zöld vagy bugyiszínű fallal, utána sem nyugszanak, és csakazértis benyomják még oda azt a rózsamintás sarokülőgarnitúrát, márványos hatású falrészletet vagy aranyozott lámpaburát. Tökmindegy, hogy nem illik össze, nekik tetszik és kész.
Másik, amit nem értek, az a BARNA. (megjegyzem, hogy öltözködés terén sem értem) A legocsmányabb, legöregesebb szín, és minél több árnyalatát kombinálják, annál rosszabb. Nagyon könnyen sötétté tudja tenni az egész lakást, szerintem egyszerűen hervasztó. Miért ragaszkodnak hozzá még mindig az emberek, és egyáltalán, miért ez az alapértelmezett alapszín a magyar lakberendezésben? Már rég nem arról van szó, hogy a fa természetes színe érvényesül, mert elég sok barna bútor van. ami fát még életében nem látott. Amikor bútorokat válogattam a lakásba, azt tapasztaltam, hogy sokkal könnyebb barna bútort találni, mint fehéret, bármilyen más színűt pedig egyenesen lehetetlen (türkiz, lime, mentazöld, ugyanmár).
Lényeg a lényeg, hogy amikor már az ember a konkrét berendezésnél jár, akkor ez a legizgalmasabb döntések egyike az otthona jövőjét illetően, mert utána minden későbbi döntést ennek tükrében érdemes meghozni. Persze itt is el lehet csúszni, hasonlóan, mint az öltözködésben, amikor valaki túl egységes színhatásra törekszik, és mindennek passzolnia kell mindennel. Még lakbermagazinokban is annyi ilyen van… Például ha egy szoba szürke és fukszia színhatású, és egyetlen tárgy sincs, ami ebből egy picit kimozdítaná, akkor hiába jó az alapötlet, a görcsös erőlködés megöli az otthnosságot, és az eredmény egy végtelenül unalmas helyiség, ami leginkább egy személytelen hotelszobára emlékeztet.
Szerintem az a jó megoldás, ha az ember kigondol egy olyan színvilágot, ami illik az ő személyiségéhez és ízléséhez, de megengedi azt is, hogy 1-2 kontrasztos színű elem kimozdítsa a helyiségeket az egyhangúságból. Kell egy kis lazaság, ne keltse azt a hatást a lakás, hogy minden agyon van gondolva. Ennek értelmében én kitaláltam, hogy nálam minden, ami nagy felületen jelenik meg, az fehér lesz, az egyetlen nagyobb felület, ami nem fehér, az a fekete-fehér kanapé, kisebb dolgok (egy-egy polc és szék) pedig valami nagyon élénk és vidám szín. (türkiz, ciklámen, lime zöld) Nekem ez a fehér+multicolor hatás amúgy is szívem csücske, szerintem nincs ennél kellemesebb színhatás.
