Lakás kiválasztva, papírok aláírva, és amíg az átadásra vártam, következett az egyik kedvenc időszakom, a bútorbeszerző körút, ami azzal együtt, hogy jó buli volt, tele volt a maga sokkoló pillanataival. (nem hiszem el, hogy létezik ennyi rózsaminta...) Kezdve az alapproblémával, amiről már írtam is, hogy a magyar bútorkínálat és az én ízlésem csak egy nagyon keskeny szegmensben találkozik.
Az alapkoncepció lényege a FEHÉR volt, ezt már bőven azelőtt tudtam, hogy elkezdtem volna lakást keresni. Vagyis ami nagyobb felületen jelenik meg a lakásban, az csakis fehér (nem bézs, nem törtfehér, nem márványos, hanem hófehér) lehet, ha nagyon muszáj, akkor a lehető leghalványabb szürke. Bútorok és burkolatok mindenképpen. Ez pedig feldobva multicolor elemekkel, tehát kisebb felületeken ezerrel jöhetnek a nagyon élénk, nagyon színes dolgok: pl. lámpa, díszpárna, egy-egy kisebb polc, a lehető legélénkebb árnyalatokban. Esetleg egy minimális fekete-fehér. Valahogy így:
Ezzel aztán soha nem várt módon nehezítettem meg a saját dolgom.
Szó szerint csak egy ággyal, egy számítógéppel meg egy hűtőszekrénnyel kezdtem el ezt az egészet, és kis túlzással akár állíthatnánk azt, hogy más nagyon nem is kell az életben maradáshoz, de azért na. Különben ez a része a folyamatnak nekem nem volt nyűg, sőt. Szinte a nulláról indulhattam, és pont olyan ez, mint a styling, csak nem egy embert, hanem egy lakást kell felöltöztetni, abban meg mi lehet a rossz? Eldöntöttem, hogy nem veszek meg semmi olyat, ami nem tetszik, csak elmegy, és épp nem volt jobb, egyszer van ilyen tiszta lap az életben, akkor nekem törölközőtartóból is tökéletes kell. Szerencsére az albérletben magam mögött hagyhattam a szedett-vedett bútorokat, nem volt évek óta a családi garázsban hányódó kisasztal, meg "megbántódik a család, ha nem teszem ki" -kategóriás darabok sem. Funkció nélküli ízléstelen szirszaroknak, nippeknek, csipketerítőknek és kávéskészleteknek meg nálunk szerencsére nincs hagyománya, amiket rám sóztak volna.
Különben ezt sosem értettem, minek ajándékoznak az emberek ilyesmit. Senki nem gondol bele, hogy azokat a dolgokat, amik jól láthatók a lakásban, az ember szeretné saját maga kiválasztani?
Szóval hála a magasságosnak, tényleg az alapoktól kellett indulni, és bár a nagyobb dolgok 99%-át végül az Ikeában vettem meg, azért szépen végigjártam szorgalmasan az összes többit is, hátha-alapon. Tökéletesen fölösleges időtöltés volt. Igen, ezt így vastag betűvel, hogy soha ne felejtsem el. Ha az ember az egyedileg készíttetett és/vagy designbútort nem tudja megfizetni, de nem is Vateráról, meg „ami a családnak már nem kell” –alapon akarja szedett-vedett bútorokkal megtölteni a lakását, annak irány az Ikea. Mert tényleg nincs más, ami elfogadható, mert minden más bútorbolt, ami van, az nem csak unalmas és ronda, hanem még érthetetlen módon drága is. Majd kisebb-nagyobb dísztárgyakért irány a Butlers, esetleg a H&M Home; lámpákból és szőnyegekből pedig meglepően jó kínálattal rendelkezik a Kika. (de sajnos csak azokból) Valamint én szívesen támogatom a wampos tervezőtársaimat is, és nagyon klassz dolgokat tudtam beszerezni azoktól, akik lakberdolgokkal foglalkoznak. Újra rá kellett jönnöm, hogy annyi tehetséges fiatal magyar tervező van, csak győzné az ember pénztárcával.
És persze vannak dolgok, amikre szerintem tilos költeni, ilyenek például a képek a falra. Ráadásul agyatlanul pofátlan összegeket képesek elkérni olyan giccses szarokért, hogy a fülem kétfelé áll, de sajnos a magyar nép nem feltétlen a kifinomult ízléséről híres, így megtehetik, van rá kereslet. Én inkább azt választottam, hogy kedvenc grafikusaimtól, művészeimtől nyomtattam ki és kereteztem be pár kedvenc képemet (Ikeás képkeretek tökéletesek a célra), valamint megvalósítottam egy dekorblogon látott elég egyedi dolgot a nappali galériafalához (külön poszt lesz róla, ígérem), egyik kedvenc fotómat a barátaimmal, sőt még arra is vetemedtem, hogy pár saját rajzomat grafikámat és festményemet is kitettem. Így igazából csak a képkeretekre költöttem, semmi másra, pedig nem kevés dolog került a falakra.
Ahogy nekiindultam a bútorboltok, barkácsáruházak, lakberendezési üzletek (rémület, hogy ebben a kategóriában is mennyi a giccs, NEM mindenkinél alapkövetelmény hogy minden lakásban fellehető tárgyon legyen rózsaminta), és hogy a szépérzékem kicsit visszalendüljön- design boltok sokaságba, és fényképeztem, mindent, ami tetszett. Most, ahogy visszanéztem, meglepően sok olyan fénykép volt ebben az adagban, amin valami olyasmi szerepel, ami aztán bekerült a lakásomba…
